Ne álmodd az életed,éld az álmodat!

Ez egy csokis doboz felirata és a múlt héten kaptam egy nagyon kedves lánytól.
És tényleg igaza van.Sok álmom volt már életemben és a legtöbb valóra is vált.Amik nem, talán nem is voltak fontosak.De egy valamiben egyezett mind. Mégpedig abban, hogy miután megálmodtam elkezdtem tenni is érte.
Az egyik legnagyobb álmom a virágboltom volt.Tudatosan készültem rá már évek óta,mikor végre sikerült megnyitnom.Mindig az lebegett a szemem előtt,hogy egyszer majd lesz.
Virágkötő tanfolyamokra jártam,elvégeztem egy kereskedő-boltvezető tanfolyamot.Sok könyvet kiolvastam.És emlékszem, az anyu összes kerti virágából csokor készült ajándékba,temetőbe,vagy csak úgy a saját örömömre.Nagyon szerettem és szeretem a mai napig ezt a szakmát.
Idővel azonban valami megváltozott.Helyesebben nem valami,hanem valaki.Ez a valaki én vagyok.
Elkezdtem kérdéseket feltenni magamnak:
ki vagyok én igazából? 
mit szeretnék?
 mi jó nekem? 
boldog vagyok-e?
 Szóval az addigi életem, ami már nem tett igazán boldoggá, kezdett átalakulni.Ezek a változások szépen lassan jöttek és leginkább bennem zajlottak.A lelkemben.Éreztem, ahhoz, hogy boldog legyek kell lennie még valaminek.Nem lehet,hogy csak abból áll az életem, hogy dolgozom szinte éjjel nappal.
Végül ezek a lelki változások azt eredményezték,hogy az egyébként nagyon jól menő virágboltomat bezártam.Sokan kérdezik megbántam-e.A válaszom mindig az,hogy nem bánom,mert most egy olyan élet van kialakulóban,ami egyre jobban tükrözi belső világomat. 
Látszólag most nem történik semmi,de a mélyben nagy munka folyik,ami egyszer csak elő fog bukkanni.
Szóval most még az álmodozás fázisában vagyok és persze közben tudatosan készülök az új álmom megvalósítására.
Az álmom az volt,hogy tanítani szeretnék.Még nem tudom milyen formában fog ez megtörténni,de tavaly elvégeztem egy pedagógiai és családsegítő tanfolyamot,februárban végzek az életvezetési tanácsadó iskolában,az összes szabadidőmben olvasok,tanulok,figyelek,segítek ahol tudok.
Szóval nem csak álmodom az életet,hanem élem is az álmaimat,de úgy, ahogy a virágbolt sem 1 nap alatt lett meg,most is meg kell várni az érési folyamat végét,hogy aztán teljes erővel élhessem meg az általam megálmodott szép jövőmet.
Szívből kívánom,hogy mindenkinek sikerüljön az álma, hiszen ezért születtünk!

Szeretettel,
Eszter