Mi az? Hol találom? Kívül? Belül? A Mennyben?
Létezik a boldogság, a földi Mennyország?
Szerintem igen. Még nem tapasztaltam meg teljes egészében, de tudom.
Bizonyos vagyok benne.
A velem megtörtént dolgok, az út, amely elvezet ide egyre tisztább. Valami mélyről jövő nyugalom ezt mondja nekem. Azt hiszem a jelen a titok. Itt és most.
Amikor a sóvárgás már megszűnik és éled a jelent. A sóvárgás megakadályozza, hogy a jelent éld és boldog légy. Sóvárogsz valami után, ami még nincs és közben elszalasztod a jelent.
Ami a jelenben van az a boldogság. A "minden úgy van jól, ahogy van" érzése.
Minden úgy jó, ahogy van: ez a Mennyország.
Nem akarok mást, mint ami van. Nem akarom, hogy a körülmények, az emberek, akik körülvesznek mások legyenek. Legyen minden olyan, ami.
Ami után sóvárgok még mindig, az az Isteni Szeretet megélése. Ez minden vágyam.
Szeretni. Magamat. A többi embert. Mindenkit.
Az Egység megtapasztalása.
Mindenkivel összetartozunk, egyek vagyunk.
És nem csak azt szeretjük, aki kedves, aki jó hozzánk, hanem azt is, aki nem. Őket nehéz, de ez a cél.
Ákos egyik dalában van ez a pár sor:
"Káoszból rend, gyilkosból szent, nem lesz csak akkor ha Ő benned is megjelent."
Szóval ha tudod, hogy Isten benned is és mindenkiben ott van, akkor az ilyenféle ítéletek nem fognak számítani.
Az a földi Mennyország.
A bűntudat fátyla fellebben és emlékszel, hogy kik is vagyunk mi igazából.
Szeretnék emlékezni és visszatérni a Szeretethez!
Szeretettel, Eszter
