Az érzékelés világa

"Ami valós, azt semmi nem fenyegetheti.
Ami valótlan, az nem létezik.
Ebben rejlik Isten békéje."

Az érzékelés által látott és hallott dolgok azért tűnnek valósnak, mert az érzékelés csak azt engedi be a tudatosságába, ami kielégíti az érzékelő vágyait. Így jön létre az illúziók világa, amelynek folyton meg kell védelmeznie önmagát – pontosan azért, mert nem valódi.
Az érzékelés világa ugyanakkor az idő, a változás, a kezdetek és végek világa, amely nem a tényeken, hanem a tények értelmezésén alapul.
Az általunk látott világ csupán saját belső vonatkoztatási rendszerünket, azaz elménk meghatározó eszméit, kívánságait és érzelmeit tükrözi. 
„Az érzékelés a kivetítés szüleménye” (Törzsszöveg, 513. oldal). 
Először mindig befelé tekintünk, eldöntjük, milyennek akarjuk látni a világot, aztán kivetítjük magunkból ezt a képet, ezt téve az általunk látott igazsággá.
Értelmezzük azt, amit látunk – így tesszük valósággá az általunk látott világot. Ha arra használjuk az érzékelést, hogy a tévedéseinket – a dühöt, a mások megtámadására irányuló késztetést vagy a szeretet hiányának bármely formáját – igazoljuk általa, egy gonosz, pusztító, rosszindulatú, irigy és kétségbeejtő világot látunk majd. Meg kell tanulnunk, hogyan
bocsássuk meg mindeme dolgokat – nem azért, hogy „jók” vagy „könyörületesek” legyünk, hanem mert nem igaz, amit látunk. Eltorzult védelmi rendszereinkkel eltorzítottuk magát a világot is, így olyan dolgokat látunk, amelyek valójában nem is léteznek. Ahogy megtanuljuk
majd felismerni az érzékelésünkben mutatkozó tévedéseket, megtanuljuk azt is, hogyan érhetjük el, hogy ne vegyünk róluk tudomást, azaz hogy „megbocsássuk” őket, ezzel egyidejűleg pedig megbocsátunk önmagunknak is, hiszen többé nem eltorzult énképünket látjuk majd, hanem a mögötte rejlő Énünket – azt az Ént, amellyé Isten teremtett minket, és amely mindig ott lakozik bennünk.
A bűn „nem más, mint a szeretet hiánya” (Törzsszöveg, 12. oldal). 
Mivel csakis a szeretet létezik, a Szentlélek szemében a bűn nem büntetést érdemlő gonosztett, csupán helyreigazításra szoruló tévedés. 
Az igazságtalanság, a gyengeség, a befejezetlenség érzése mind abból a tényből ered, hogy mélyen hiszünk az illúziók világát kormányzó alapvetésben, „a szükség alapelvében”. 
E nézőpontnak köszönhető, hogy mindig azt keressük embertársainkban, aminek érzésünk szerint mi magunk híjával vagyunk. 
Azért „szeretjük” testvéreinket, hogy megszerezzünk magunknak valamit – az álmok világában ezt nevezik szeretetnek, jóllehet nem is létezhet ennél nagyobb tévedés,
 hiszen a szeretet soha nem kér semmit.
(A csodák tanítása, Előszó)

Szeretettel, Eszter

                                                                         

           

KIK ISTEN TANÍTÓI?

1. Bárki Isten tanítójává lehet, ez csupán a saját döntésünk kérdése. 2A tanítónak csak egyetlen feltételnek kell eleget tennie: élete során valamikor meg kell hoznia egy tudatos döntést, amelynek értelmében 

saját érdekét egynek látja testvérei érdekével. 

3Amint ezt megteszi, rátalál az útra, és bizonyossá lesz számára a követendő útirány. 4Ezáltal megjelenik a fény a sötétségben. 5Talán csak egyetlen fénysugár, de ez is elég lesz. 6Az illető ezáltal akkor is megállapodásra lép Istennel, ha esetleg nem is hisz Benne. 7Immár a megváltás célján fog munkálkodni. 

8Isten tanítója lesz.

2. A tanítók a világ bármely tájáról származhatnak. 2Bármely valláshoz tartozhatnak, de lehet,hogy egyáltalán nem vallásosak. 3Ők azok, akik válaszoltak. 4Az Elhívatás egyetemes. 5A világ minden részén, minden egyes pillanatban szól. 6Arra hívja a tanítókat, hogy szóljanak Érte, és váltsák meg a világot. 7Bár sokan hallják az Elhívatást, csak kevesen válaszolnak rá.
8Ám ez idővel megváltozik majd. 9Végül mindenki felelni fog az Elhívatásra, de addig még
sok-sok idő eltelhet. 10Pontosan ezért született meg a tanítókra vonatkozó terv. 11Az ő
feladatuk az, hogy időt takarítsanak meg. 12Kezdetben ugyan mindegyikük magányos fény csupán, ám a lényegükben lakozó Elhívatásnak köszönhetően semmi nem korlátozhatja ragyogásukat. 13És mindegyikük több ezer évet takarít meg – legalábbis a világnak. 14Mert az Elhívatás számára az idő semmit sem jelent.

3. Isten minden tanítója számára létezik egy kurzus. 2E kurzus formája igen eltérő lehet.
3Ahogy a tanítás során felhasznált eszközök is sokfélék lehetnek. 4A kurzus tartalma
azonban mindig azonos. 5Központi témája mindig az az igazság, miszerint „Isten Fia bűn
nélkül való, és ártatlanságában rejlik az ő megváltása”. 6A tanításra sor kerülhet tettek és
gondolatok formájában, szavak által vagy hang nélkül, bármely nyelven vagy egyetlen
nyelvet sem használva, bárhol, bármikor, bármilyen módon. 7Az sem számít, ki volt a tanító, mielőtt meghallotta az Elhívatást. 8Amikor válaszolt rá, a világ megváltójává vált.

 9Mert önmagaként látta testvérét. 

10Egyaránt rátalált így a saját és a világ megváltására is. 11Újjászületése által újjászületett a világ is.
4. E kézikönyv egy különleges tananyaghoz készült, az egyetemes kurzus egy adott formáját tanító személyek számára. 2Számtalan más forma létezik, és mind ugyanarra a
végeredményre vezet. 3Hiszen mindegyik csupán időt takarít meg. 4Ugyanakkor kizárólag az idő halad megfáradtan, és bizony igencsak törődött már ez a világ. 5Öreg és megfáradt, és kiveszett belőle a remény. 6Utunk végéhez soha nem férhetett kétség, hiszen Isten Akaratát semmi nem változtathatja meg. 7De az idő, a változás és a halál illúziója elcsigázza a világot és annak minden dolgát. 

8Az idő azonban véget ér egyszer – pontosan ennek érdekében munkálkodnak Isten tanítói. 9Mert nekik hatalmukban áll befolyásolni az időt. 10Döntésük révén megadatott nekik a hatalom.

(A csodák tanítása, Tanári kézikönyv/1.)