Végzem A csodák tanítása leckéit.Ez a mondat a 158. leckében szerepel.Annyira aktuális. Mindig épp ott tartok az életemben,ahol a leckékben.Bár az is lehet,hogy én fordítom le az épp aktuális élethelyzetemre.Mindegy,hogy így vagy úgy,de segít.Az épp aktuális élethelyzetem a páromhoz kapcsolódik.Megkértem valamire,ami számomra nagyon fontos,ő viszont semmiségnek tartja,mert az ő számára nem az.Ez persze nekem nem esett jól,és már kész is volt az összeveszés.Ilyenkor mindenki különvonul és nem beszélünk.Tipikus.
Ma reggel, még a lecke elvégzése előtt, elgondolkodtam mi hiányzik jobban:a párom,vagy amit kértem tőle,hogy tegyen meg a kedvemért.Hamar rájöttem,hogy ő jobban hiányzik.
Ekkor olvastam el a mai leckét,ahol ez a sor állt:
"Ha testvéred elveszett a bűnben,te is elvesztél."
És valóban ezt éreztem:el vagyok veszve.
Ha valakit bűnösnek kiáltunk ki,és bűntudatot ébresztünk benne,az sajnos minket is rossz állapotba juttat.Vagyis mi magunkat is büntetjük azáltal,ha mást büntetünk.
Ha meglátjuk az ártatlanságot a másik emberben,akkor ezzel egyidejűleg magunkban is meglátjuk azt.Ezáltal felszabadulunk mindketten a bűn és bűntudat érzése alól,hiszen bűn nem létezik, csak tévedés,amit ha így tudunk látni, könnyedén ki is tudunk javítani.
Ezután elmondtam a páromnak az érzéseimet,és azt,hogy szeretnék egy olyan megoldást találni,ami mindkettőnknek megfelel.Most ezen dolgozunk.:-)
Sok szeretettel,
Eszter
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése