Jézus azt mondja, hogy azoknak van a legnagyobb szüksége a segítségre, akik eltávolodtak az Atyától. Erre hív fel minket is. Hogy cselekedjünk úgy, ahogy azt Ő tette. Azt mondta, mikor a nép elítélte a szajhát, hogy az vesse rá az első követ, aki bűntelen. Ez hát a mi feladatunk. Ítéletmentesség, mert nem tudjuk, hogy mi a célja Atyánknak a dologgal.. Nem tudjuk a múltat, nem tudjuk a jövőt, nem tudjuk, hogy mit kell megtanulni az adott történésből.
"Ahhoz, hogy bármit is helyesen ítéljünk meg, a dolgok felfoghatatlanul széles skálájának kellene teljes mértékben tudatában lennünk: ismernünk kellene a múltat, a jelent és az eljövendőt is. Előre tisztában kellene lennünk azzal, milyen következményekkel járnak az ítéleteink minden érintett személyre és dologra nézve. És bizonyosnak kellene lennünk abban, hogy semmi nem torzítja el az érzékelésünket, hogy ítéleteink most és a jövőben is méltányosak legyenek minden érintettel szemben. Ugyan ki van olyan helyzetben, hogy képes legyen erre? Senki. Ezt legfeljebb a nagyzási hóbort mondathatja velünk.
Emlékezz csak milyen sokszor hitted azt, hogy rendelkezel egy adott döntés meghozatalához szükséges összes "ténnyel", mégis mekkora tévedéseket követtél el. Vajon létezik e bárki, aki még nem volt ilyen helyzetben? Tudod hány alkalommal gondoltad, hogy igazad van, anélkül, hogy valaha is rájöttél volna a tévedésedre? Miért akarnál hát ilyen önkényes alapon döntést hozni? A bölcsesség nem ítélkezik, de felhagy az ítéletalkotással. Ne ítélkezz hát többé, mert elég ha egyetlen ítéletet meghozol. Ez az ítélet pedig így szól: mindig van veled Valaki, Aki képes tökéletes ítéletet alkotni. Ő ismeri múlt, jelen és jövő összes tényét. Tudja milyen hatást gyakorolnak ítéletei minden érintett dologra és személyre. És mindig mindenkivel igazságos, mivel az ő érzékelését semmi sem torzítja el.
Szabadulj hát meg az ítélkezéstől sajnálkozás nélkül, hálás sóhajjal. Oly nagy tehertől szabadulsz meg így, amely alatt csak roskadoznál, és végül elkerülhetetlenül elbuknál. Most már azonban látod, hogy e teher illúzió volt csupán. Semmi több. Isten tanítója most már terhek nélkül, könnyedén járhatja tovább útját. Ez nem csak a tanítóra gyakorol áldásos hatást. Immár nem aggódik, nincs benne aggodalom. Mert az ítélkezéssel egyetemben attól is megszabadult. Átadta magát Neki, hogy immár az Ő ítéletében bízzon a sajátja helyett. Többé már nem követ el hibákat. Vezetője tévedhetetlen. Immár áldást oszt ott, ahol korábban ítéletet mondott. Azon is nevet, ami miatt korábban könnyeket ontott. Az ítélkezéssel nem nehéz felhagyni. Sokkal nehezebb az, ha ragaszkodni próbálsz hozzá. Isten tanítója boldogan megszabadul tőle abban a pillanatban, amint felismeri, mekkora árat kell fizetnie érte. Az ítélkezésnek köszönhető az általad látott valamennyi rútság. Minden fájdalom. A magány és a veszteségérzet, az idő múlásával egyre növekvő reménytelenség, az émelyítő kétségbeesés és a halálfélelem – mindez az ítélkezés eredménye. Ám a tanító immár tudja, hogy e dolgoknak nem kell létezniük. És nem is igazak. A tanító megszabadult az okuktól, így elmaradtak tőle mindeme dolgok, lévén azok csupán téves döntésének okozatai. Bizony, békét hoz neked e lépés, Isten tanítója. Hogyan is lehetne nehéz ezt akarni?" (A csodák tanítása, Tanári kézikönyv/10.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése