E világban a megbocsátás jelenti az Istenhez vezető utat. Nincs más út.
Ha az elme nem tartaná nagyra a bűnt, ugyan mi szükség lenne arra, hogy felleld az utat, amely elvezet oda, ahol eleve vagy?
Ugyan ki lehetne akkor bizonytalan?
Ki kételkedhetne még önmagában?
És ugyan ki álmodna tovább, hagyva, hogy a kétségek nehéz felhői takarják el szeme elől Isten által bűn nélkül valónak teremtett testvérei szentségét?
E világban csak álmodni tudunk.
De álmodhatjuk azt is, hogy megbocsátottunk testvérünknek, aki mindörökké mentes minden bűntől-- és ma úgy döntünk, hogy ezt az álmot fogjuk álmodni.
Isten a mi célunk, és a megbocsátás az út, amelyen elménk végre visszatér Őhozzá.
(A csodák tanítása, 256. lecke)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése