Bocsáss meg és szabad leszel!

 Először azt hittem, hogy annak kellett megbocsátanom, aki csúnyán megbántott.
Aztán rájöttem, hogy magamnak kell megbocsátanom. Mégpedig a másik ember által, aki ellenem ezt a dolgot elkövette. Az ő cselekedete mutatta meg nekem, hogy mi az.
Néhány éve történt az a dolog, amiről azt hittem, hogy réges-rég megbocsátottam magamnak, és csak ez a mostani esemény döbbentett rá arra, hogy még mindig bűntudatom van, amit kivetítettem a páromra. Mert hát sokkal egyszerűbb másokat hibáztatni, nem?
De.
Szóval a párom által tapasztaltam meg azt az érzést, amit korábban miattam tapasztalt meg egy másik ember.
Az ok-okozat törvénye által mindig meg kell tapasztalnunk mindent, amit másoknak okozunk. Jót is, rosszat is. De ezt nem büntetésként kell felfogni, hanem lelki fejlődésünk, tanulásunk segítőjeként. Ahhoz, hogy ez meg tudjon történni nagyon-nagyon őszintének kell lenni önmagunkhoz. Tudatosan szemlélni a történéseket és abból a megfelelő tanulságot levonni. Az őszinteség az egyetlen megoldás arra, hogy az általa felismert igazságok napvilágra kerüljenek és aztán ezek a mi fejlődésünket szolgálják.
Az egyre növekvő őszinteség által egyre jobban megismered önmagad. Megtanulod, hogy ki vagy, mit szeretnél, mi tesz boldoggá. Enélkül nem sikerülhet elérni a vágyott békét, mert aki a külvilágot okolja minden dologért, ami vele történik, az nem tudja, hogy minden magunkból indul ki. Minden történés a mi érzékelésünk eredménye. Amit érzékelsz, az számodra az igazság.
De csak számodra, mert az érzékelés mindig az érzékelő elméjét tükrözi.
Ezért van az, hogy ugyanazt a dolgot két ember teljesen másként képes értelmezni. Mert az érzékelt dolgot ha befogadják és értelmezik, akkor csakis a saját bensőjükbe fellelhető eszközök által fogják megnyilvánítani. Ha tehát félelem, harag, megbántottság él belül, akkor csakis ezek az eszközök fognak rendelkezésre állni arra, ahogyan az általad érzékelt dolgokra reagálsz. Ugyanakkor ha szeretet van belül, akkor vagy szeretetnek, vagy szeretet utáni könyörgésnek érzékelsz mindent, ami a külvilágban megnyilvánul számodra.
Ezért kell törekednünk az ítéletmentességre, hogy csak a szeretet lehessen az a szemüveg amelyen át látjuk a világot. Hiszen az ítéletmentes elme nem vár semmit, ahogy a szeretet sem.
A szeretet mindent legyőz, ha hagyjuk...
Ha hagyjuk, hogy betöltsön és átjárjon bennünket, hogy aztán kiáradjon belőlünk a világba, elárasztva ezzel mindent és mindenkit.
Ez a szeretet képes egyesíteni minket, hogy végre visszatérjünk oda, ahonnét el sem jöttünk.

Szeretettel,
Eszter