Én az álom alkotója vagyok, nem pedig a szereplője

A csoda nem ébreszt fel, egyszerűen csak megmutatja nekem, ki is az álmodó. Megtanítja, hogy --az álmodás céljától függően-- alvás közben megváltoztathatom, milyen álmot álmodjak. Ha én vagyok az álmodó, legalább azt érzékelnem kell, hogy én okoztam az álmot, és éppígy elfogadhatok egy másik álmot is. Ám ha meg akarom változtatni az álom tartalmát, fel kell ismernem, hogy én álmodom a nekem nem tetsző álmokat.
A megbocsátó álmokban senkinek sem kell áldozattá válnia és szenvednie. A csoda a boldog álmokkal cseréli fel a saját álmaimat.
  Nem kér arra, hogy alkossak egy új álmot, csak arra, hogy ismerjem fel, én alkottam az álmot, amelyet le akarok cserélni.
Ez a világ ok nélkül való, akárcsak az e világban álmodott összes álom. Nem lehetségesek a tervek, nincsenek fellelhető és megérthető szándékok. Az álom álmodója nincs ébren, de nem tudja, hogy alszik. 
A csoda megállapítja, hogy álmot álmodok, és azt is, hogy annak tartalma nem igaz. Ez lényegi lépés az illúziók kezelése során. Ha érzékelem, hogy én alkottam az illúziókat, többé nem félek tőlük. Csak az tartotta fenn a félelmet, hogy nem láttam:
én az álom alkotója vagyok, nem pedig az egyik szereplője.
Azon következményekkel ruházom fel magam, amelyekben álmom szerint testvéremet részesítem. És e következményeket az álom állította össze, és kínálta fel nekem, hogy azt láttassa, elvégeztetett amire vágytam. Így félem saját támadásomat, de úgy vélem valaki más intéz támadást ellenem. Áldozatként elszenvedem ugyan a következményeket, de az okot nem. Azt hiszem nem én alkottam e támadást és ártatlan vagyok abban, amit okoztam.
Először elválik egymástól, majd felcserélődik ok és okozat: az okozat lesz az ok és az ok az okozat. Ez az elkülönülés végső lépése, amely által kezdetét veszi az ellenkező irányba ható folyamat, a megváltás.
A csoda az első lépés abban a folyamatban, amely az okozat helyett az oknak adja vissza az okság funkcióját. Mert ez a zavar hozta létre az álmot, és amíg ez a zavar tart, félni fogom az ébredést.
A csoda visszatéríti a félelem okát hozzám, annak alkotójához. A test megszabadul, mert az elme elfogadja, hogy 
"ez nem megtörténik velem, hanem én magam csinálom".
És így az elme már szabadon dönthet másképp. Itt kezdődik a megváltás, hogy fokozatosan megfordítsa az elkülönülésbe vezető valahány lépést, míg végül mindegyik visszatér, a létra eltűnik, és a világ valamennyi álma semmissé tétetik.
(A csodák tanítása által)

Szeretettel,
Eszter