Tiszta szívemből megbocsátottam. Csak ültem és sírtam.
Megkönnyebbültem.
Egyek vagyunk.
Innét nézve a földi élet egy álom. Az illúziók világa végre az lett, ami. Egy álomvilág, amelyből oly jó volt végre felébredni.
Felébredtem a félelem álmából, átléptem a felejtés kapuját és végre tudom, hogy ki vagyok.
Szavakkal nem lehet leírni. Nem is próbálom. Csak az tudja, aki már járt itt. Ezt nem lehet erőltetni. Megtörténik. Most már tudom, hogy a kulcs a megbocsátás volt.
Nagyon sok minden világossá vált.
Legfőképpen az, hogy az illúziók világát a Földön, mi teremtettük, emberek. Figyeld meg, mit látsz kint, az vagy te. Te rendezel, te dirigálsz, minden úgy történik, ahogy te kívánod, hiszen kérd és megadatik. Mások hibáztatása miatt nem látjuk és nem halljuk meg, hogy mit súg az ÉN-ünk. Egónk tombol és ez elnyomja a szeretet minden próbálkozását. Pedig csak a szeretet számít, semmi más.
Bocsáss meg!
Kívánd, hogy megoldódjanak a gondjaid. Kívánj jó életet, szeretetet, békét, boldogságot hisz tudod: KÉRD ÉS MEGADATIK!
Hidd el, hogy a legjobb jár neked, és hidd el, hogy ez csak rajtad múlik. Nem könnyű az út, de megéri. Csak ez éri meg!
Az ítélkezés álma, a megbocsátás által, boldog álommá válik, hiszen, aki megbocsát, meggyógyul az! A boldog álmok, amiket ezentúl álmodom, már egy másik világot hoznak el számomra, mert ezeket már azzal a tudattal álmodom, hogy minden jót megérdemlek. Vagyis csak jót érdemlek! És mindenki más is, hiszen Egyek vagyunk!
"Ez a világ arra a szabadságra vár, amellyel akkor ruházod majd fel, ha felismered, hogy
SZABAD VAGY!"
(A csodák tanítása)
Szeretettel,
Eszter
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése