Boldogság

Mi az? Hol találom? Kívül? Belül? A Mennyben?
Létezik a boldogság, a földi Mennyország?

Szerintem igen. Még nem tapasztaltam meg teljes egészében, de tudom.
Bizonyos vagyok benne.
A velem megtörtént dolgok, az út, amely elvezet ide egyre tisztább. Valami mélyről jövő nyugalom ezt mondja nekem. Azt hiszem a jelen a titok. Itt és most.
Amikor a sóvárgás már megszűnik és éled a jelent. A sóvárgás megakadályozza, hogy a jelent éld és boldog légy. Sóvárogsz valami után, ami még nincs és közben elszalasztod a jelent.
Ami a jelenben van az a boldogság. A "minden úgy van jól, ahogy van" érzése.
Minden úgy jó, ahogy van: ez a Mennyország.
Nem akarok mást, mint ami van. Nem akarom, hogy a körülmények, az emberek, akik körülvesznek mások legyenek. Legyen minden olyan, ami.
Ami után sóvárgok még mindig, az az Isteni Szeretet megélése. Ez minden vágyam.
Szeretni. Magamat. A többi embert. Mindenkit.
Az Egység megtapasztalása.
Mindenkivel összetartozunk, egyek vagyunk.
És nem csak azt szeretjük, aki kedves, aki jó hozzánk, hanem azt is, aki nem. Őket nehéz, de ez a cél.
Ákos egyik dalában van ez a pár sor:
"Káoszból rend, gyilkosból szent, nem lesz csak akkor ha Ő benned is megjelent."
Szóval ha tudod, hogy Isten benned is és mindenkiben ott van, akkor az ilyenféle ítéletek nem fognak számítani.
Az a földi Mennyország.
A bűntudat fátyla fellebben és emlékszel, hogy kik is vagyunk mi igazából.
Szeretnék emlékezni és visszatérni a Szeretethez!

Szeretettel, Eszter

A könyv megírásának körülményei

A csodák tanítása

"Úgy hiszed a tetteidért vagy felelős, nem pedig a gondolataidért.
Az igazság az, hogy igenis felelős vagy a gondolataidért, mert ez az egyetlen szint, ahol magad választasz. A tetteid a gondolataidból erednek. Ne próbáld önmagadon túl keresni az igazságot.
Az igazság csak benned lehet.

Csak kétféle érzés létezik: szeretet és gyűlölet.

Az egyiket létrehoztad a másikat kaptad.
Mindkettő egy látásmód, és különböző világok emelkednek fel különböző oldalakról.
Lásd meg Isten szeretetét magadban és mindenhol látni fogod, mivel mindenhol ott van.
Szeretettel magadban nincsenek szükségleteid, kivéve az, hogy kiterjeszd.

Mit akarhatnál, amit a megbocsátás nem adhat meg?

Békét akarsz?

A megbocsátás felajánlja.

Szeretnél boldogságot?

Csendes elmét?

Egy biztos irányt?

Meglátni a földöntúli értéket és szépséget?

Szeretnéd a törődés a biztonság és az állandó védettség melengető érzését?

Mindezeket nyújtja feléd a megbocsátás.

Bocsáss meg a világnak és megérted, hogy minden, amit Isten teremtett nem lehet véges,

és minden amit nem Ő teremtett nem is létezik.

Ez az egy mondat a Kurzus lényege."

Ez a szöveg részlet A csodák tanítása, A course in miracles című filmből, amely elmondja, hogyan is íródott ez a csodálatos könyv. Ajánlom mindenkinek sok szeretettel!

Eszter

Isten terve

"Az alázat felajánlja, hogy elfogadod a neked rendelt szerepet, és nem ragaszkodsz más feladathoz. Az alázat nem ítéli meg, mi a számodra megfelelő feladat. Csak elfogadja, hogy legyen meg Isten Akarata, miként a Mennyben úgy a földön is."
(A csodák tanítása, 186. lecke)

Fél évvel ezelőtt elhatároztam,hogy új életet kezdek.Valami teljesen mást szerettem volna, mint eddig.
Gyerekkori álmomat szerettem volna megvalósítani, mégpedig azt, hogy gyerekeket taníthassak. Amikor tavaly ezt elhatároztam, beiratkoztam egy iskolába, ahol Pedagógiai és családsegítő munkatársi végzettséget szereztem. A vizsga után valahogy nem éreztem késztetést, hogy hagyományos általános iskolába jelentkezzek. Nem tudom, hogy miért, de semmiképp sem szerettem volna ezt.
Teltek-múltak a hónapok, vége lett az évnek és én még mindig otthon voltam. Aztán eljött az újév, új álmokkal és új reményekkel, de még mindig csak otthon ültem és tervezgettem az új életem.Mindenki a környezetemből fel volt háborodva, hogy miért nem dolgozom. Ajánlgattak mindenféle munkát, mert persze azért meg is kell élni valamiből, de én egyiket sem vállaltam el. Kitartottam álmaim mellet, mert eddigi életem során mikor ilyen helyzetbe kerültem, mindig türelmetlen voltam és mindenáron én akartam megoldani az adott helyzetet. 
Most ezt másként akartam.Azt szerettem volna, hogy most végre először legyen meg Isten akarata.
Történjen minden úgy, ahogy a Jóisten szánta nekem. Kértem erőt, hogy kitartsak és türelmes legyek.
Ez sikerült. Bár azért nem mondom párszor majdnem feladtam. Majdnem kerestem magamnak munkát, de persze olyat, ami biztosan nem tett volna boldoggá. 
Múlt héten aztán egy barátnőm megkérdezte tőlem: a győrsövényházi Waldorf iskolába keresnek munkatársat, nincs kedved ott dolgozni?
Valami megmozdult bennem.Elkezdtem kutakodni a Waldorf pedagógia után, a győrsövényházi iskola után és nagyon tetszett, amit láttam.
Minden nagyon gyorsan történt, ebből is tudom, hogy ez a jó út. Jelentkeztem, elmentem elbeszélgetésre, pár nap múlva pedig jelezték, hogy felvettek. A munka teljesen testhezálló. Akinek meséltem eddig, hogy hol fogok dolgozni, mindenki azt mondta, hogy de jó, az pont neked való.
Én is így gondolom.
Már nagyon várom a kezdést, április elsejét.

Tehát A csodák tanítása megint segített:

"Az alázat felajánlja, hogy elfogadod a neked rendelt szerepet, és nem ragaszkodsz más feladathoz. Az alázat nem ítéli meg, mi a számodra megfelelő feladat. Csak elfogadja, hogy legyen meg Isten Akarata, miként a Mennyben úgy a földön is."
(A csodák tanítása, 186. lecke)

Teljes szívemből kívánom mindenkinek, hogy legyen türelme megvárni amíg a körülmények egymásutánja egyszer csak tálcán kínálja  a lehetőséget. Azt a feladatot, amit a Jóisten rendelt számodra, ami boldoggá tesz, ami örömet okoz, és ami ezáltal megélhetést is biztosít.Mert minden, amit örömmel teszünk sikert hoz számunkra.
Találd meg életfeladatodat! 
Azt, amivel szolgálhatod embertársaidat és közben boldoggá leszel te is!

Sok szeretettel,
Eszter

A blog címének története

Az igazi inspirációt a névadáshoz A csodák tanítása című könyv adta.

Amikor először bukkantam rá a könyvesboltban csak belepillantottam. Elolvastam egy részt,ahol kinyílt és csodák csodája pont arra adott választ,amilyen élethelyzetben épp voltam.

Pár hónap múlva megint a kezembe akadt és ahol kinyílt egy újabb üzenet volt számomra,ami segített,hogy választ kapjak a helyzetemre. Legközelebb már tudatosan kerestem a könyvet és meg is vettem,mert ellenállhatatlan vágyat éreztem arra, hogy az enyém legyen.

A könyv azóta az életformámmá vált. A benne szereplő tartalom az IGAZSÁG. Egy olyan igazság, amit mindannyian tudunk, csak nem emlékszünk rá.
A könyv segít emlékezni az egyetlen igazságra, ami a szeretet.
Az emlékezést a könyvben szereplő gyakorlatok segítik elő. 365, minden napra egy.
Vannak, akik évről – évre, újra és újra elölről kezdik, mert akárhányszor ismétlik a leckéket, minden alkalommal valami újat mond.
Változás állt be az életembe általa.Nem mondja a könyv, hogy ez az egyetlen út ahhoz, hogy elérd a lelki békéd, a megvilágosodást. Azt mondja, hogy sokféle út létezik, de végül mind ugyanoda visz:Istenhez.
A csodák kertje oldal tehát a könyv inspirációjára alakult. Sokszor idézek is belőle,mert ami benne áll, az számomra a Valóság. Nem mindig sikerül betartanom a tanítását, hiszen pont arra tanít, amit a legnehezebb nekünk elhinni:

"A szellem örökké a kegyelem állapotában létezik.
Valóságod csupán a lélek.
Így hát te magad is örökké a kegyelem állapotában létezel."

Vagyis azt állítja,hogy a bűntudatunk, nem létezik, mert Isten szeretete által teremtődtünk, így nem követhetünk el bűnt, hisz az nem létezik, mert Isten csak szeretetet teremtett. Amit mi bűnnek hívunk az csupán tévedés Isten szemében, amit lehetőségünk van mindig kijavítani.

Mindannyian ártatlanok vagyunk. 

Amit a könyv kér tőlünk, hogy embertársainkban lássuk meg önmagunkat és bocsássunk meg. Ezen megbocsátás által szabaddá válunk, mert ez a szabadság mindenkit megillet.

A tanítás lényegét tehát az alábbi, roppant egyszerű módon foglalhatjuk össze:

"Ami valós, azt semmi nem fenyegeti.

Ami valótlan, az nem létezik.

Ebben rejlik Isten békéje."

Ha ez a te utad, azt tudni fogod, mert meghallod a hívást.

A könyv megfogalmazza ezt is:

“EZ A TANÍTÁS A CSODÁK TANÍTÁSA. MINDENKINEK KÖTELEZŐ ELVÉGEZNI. CSAK AZT VÁLASZTHATOD MEG, HOGY MIKOR KERÍTESZ SORT ERRE. A SZABAD AKARAT NEM AZT JELENTI, HOGY TE SZABOD MEG A TANTERVET. CSUPÁN AZT, HOGY MEGVÁLASZTHATOD, MIKOR MELYIK TANTÁRGGYAL AKARSZ FOGLALKOZNI. E TANÍTÁS CÉLJA NEM AZ, HOGY MEGTANÍTSON A SZERETET ÉRTELMÉRE, MERT EZ TÚLMUTAT MINDAZON, AMIT TANÍTANI LEHET. ÁM CÉLUL TŰZTE KI, HOGY ELTÁVOLÍTSA MINDAZT, AMI MEGAKADÁLYOZZA, HOGY TUDATÁRA ÉBREDJ A SZERETET JELENLÉTÉNEK, AMELY A TE TERMÉSZETES ÖRÖKSÉGED.”

Ha hallod a hívást, cselekedj! Bízz az Isteni időzítésben és tudd,hogy ez a válasz az imáidra. 

"A csodák tisztelettel adóznak neked, mert méltó vagy a szeretetre. Szertefoszlatják az önmagadról alkotott illúzióidat, és felismerik a benned lakozó fényt. Megszabadítván téged rémálmaidtól, jóváteszik hibáidat. A csodák megszabadítják az elmédet illúzióid fogságából,és újra éppé tesznek téged."

Mindannyian CSODÁK vagyunk.
 Isten szent gyermekei.
 És erre muszáj végre emlékeznünk!

Sok szeretettel,
Eszter

Ki vállal felelősséget?

Nem olyan régen hallottam valakitől,hogy nem vállalhatunk felelősséget másokért.
Szerintem sem. Csakis önmagunkért,az viszont mindenkinek kötelező........ lenne.
Ha tudnánk,hogy hogyan kell.
Magammal kapcsolatban, arra jutottam az önismeret által,hogy az általam meghozott döntések vagy örömöt adnak nekem,vagy bánatot.Ahhoz,hogy örömömet lelhessem a döntéseimben először is tudnom kell mi a jó nekem.Ezt csak akkor tudhatjuk meg,ha elegendő önismerettel rendelkezünk.
Az én konkrét dolgom ebből az,hogy rájöttem egy csomó döntésemet azért hoztam meg,hogy másoknak megfeleljek,mások kedvében járjak.Ez még önmagában nem is olyan nagy baj,ha az ember cserébe nem vár semmit sem. Sem elismerést, sem dicséretet, sem egyéb általunk helyesnek vélt ellenszolgáltatást. Én azonban vártam.
A legtöbb dolgot azért tettem meg,hogy mások kedvében járva kiérdemeljem az elismerésüket, dicséretüket. Aztán ha ezt nem kaptam meg, az nagyon elszomorított. Sőt haragudtam is az illetőre, a harag pedig támadást szül.Csak az a baj, ha támadunk, azzal óhatatlanul önmagunkat is bántjuk. Pedig tudom,hogy másokat nem lehet megváltoztatni és mindig csalódás a vége annak, ha a másikkal szembeni elvárásaink nem teljesülnek.

Szóval leültem és levezettem magamnak,hogy mit tehetek,hogy ne mások elismerésétől függjön a jól létem.
Ezeket kérdeztem meg magamtól:
-Mi az, ami elszomorít ebben?
-Mit tegyek,hogy ez ne így legyen?
-Mik a saját értékeim?
-Hogyan tudom magam függetleníteni másoktól?

A végeredmény az lett,  ahhoz, hogy örömöt leljek az általam elvégzett dolgokban, meg kell kérdeznem magamtól:
-Jó ez így nekem?
-Ezt szeretném?
-Szívből szeretném?

Ha a válaszom nem, akkor nem teszem meg, mert az azt jelenti, hogy csak valaki más kedvét keresem, elvárva aztán azt,hogy ezt ő elismeréssel jutalmazza.

A csodák tanítása így fogalmaz ezzel kapcsolatban:

"Amikor a kedélyállapotod azt tudatja veled, hogy rosszul választottál - és ez történik minden alkalommal, amikor nem vagy jókedvű -, tudd,hogy ennek nem kell így lennie.
Amikor szomorú vagy, tudd, hogy ennek nem kell így lenne.
A csüggedtség oka az, hogy úgy érzed, megfosztottak valamitől, amire vágysz, és amivel nem rendelkezel. Ne feledd, hogy csak saját döntéseid foszthatnak meg bármitől is, és dönts másként."

Szóval a döntés a miénk és a döntéseinkért vállalni kell a felelősséget.És csakis a saját döntéseinkért.Másokéért nem vállalhatjuk.
És ha mindenki így tenne,akkor egy sokkal jobb világ jönne el, mert csakis az önmagát ismerő, döntéseiért tudatosan felelősséget vállaló és ezáltal szabadságban élő ember lehet igazán boldog.

Sok szeretettel,
Eszter

Fotó:Burányi Bernadett

Kit támadsz?

Régebben ha valaki nem úgy cselekedett,ahogy én elvártam volna tőle, haragudtam az illetőre.Úgy éreztem,hogy ez jogos sértődés,hiszen ezzel ő megbántott engem. Duzzogás, harag, sértődés.Gondolom sokunknak ismerős.És akkor jön egy könyv az életembe, ami azt mondja,hogy azzal,hogy haragszom másokra önmagamnak okozok fájdalmat. Ezen elgondolkodtam. Sokáig. Eléggé hihetetlennek tűnik nekünk embereknek ez a fajta látásmód. 
Hiszen bántottak. 
Akkor jogom van haragudni, nem?
A könyv, ami egy másfajta látásmódot tanít nekem A csodák tanítása. Ez egy tankönyv. A szeretet és a belső béke a lecke. Ezt kell megtanulni. A könyvben olyan oldalról láthatjuk a szeretetet, amelyet máshol nem nagyon magyaráznak így meg.
A általunk vélt jogos haragról azt tanítja,hogy ha kiküldjük a világba a gyűlölség és a támadás üzeneteit, azok önmagunkhoz térnek vissza.Ugyan ki vádolná önmagát, ki ítélkezne önmaga fölött?
Mi mégis ezt tesszük. Haragszunk egymásra, nem tudván, hogy ezzel önmagunknak okozunk fájdalmat.
Hitünkkel más döntést hozhatunk. Úgy is dönthetünk,hogy megfeledkezünk a másik tévedéseiről, nem veszünk tudomást a köztünk lévő korlátokról, és egynek látjuk magunkat vele. Ez a kegyelem állapota, amely mindkettőnket meggyógyít.

"Akinek megbocsátasz, az szabad, és amit másnak adsz, te magad is osztozol abban."

Ha megbocsátunk annak, akiről úgy véljük, hogy bántott, ezáltal önmagunkat is felszabadítjuk.
Nem könnyű ezt a döntést meghozni, de csakis így érdemes élni, mert így juthatunk el a mindnyájunk által áhított béke állapotába. Ha felhagyunk a támadással, azáltal egy biztonságos életet élhetünk, amelybe elérkezik a szeretet és a béke.
Ez legfőbb feladatunk az életben. 
Ezt akkor tanulod meg, amikor először pillantasz testvéredre úgy, mintha önmagadra tekintenél, és meglátod benne önmagad tükrét.

"A megbocsátás felismeri, hogy soha nem történt meg az, amit hiedelmeid szerint testvéred cselekedett veled. Nem elnézi a bűnöket, hiszen azzal csak valóságossá tenné azokat. Felismeri, hogy nem léteznek. A megbocsátás ugyanakkor csendes a nem-cselekvésben. A valóság egyetlen aspektusa ellen sem kel ki, nem törekszik arra, hogy neki tetsző külsőségekké torzíts. Csak megfigyel és várakozik, de nem ítélkezik. Aki nem vágyik a megbocsátásra, annak szükségképpen ítélkeznie kell, mert valahogy igazolnia kell azt, hogy nem képes megbocsátani testvéreinek. Ám ha meg akarsz bocsátani magadnak, meg kell tanulnod örömmel üdvözölni a maga valójában megmutatkozó igazságot."

A csodák tanítása

Szeretettel,
Eszter

Szeretetnyelv

Néhány éve ismerem Gary Chapman öt szeretetnyelvét.Ő, többek között, párterapeuta és nagyon sok párkapcsolat tanulmányozása után alkotta meg ezt az öt kategóriát arra, hogyan fejezhetjük ki szeretetünket a párunknak, gyermekünknek,szüleinknek.

Az öt kategória a következő:

-elismerő szavak,

-együtt töltött minőségi idő,

-szívességek,

-ajándékok,

-testi érintés.

Vagyis ahhoz,hogy a társunk érezze szeretetünket, meg kell tanulnunk azt a nyelvet,amit ő meg is ért. A legtöbb félreértés abból fakad, ha nem a megfelelő módon fejezzük ki a szeretetünket.

Egyszer beszélgettem egy ismerős házaspárral. Mindketten panaszkodtak,hogy nem érzik jól magukat a kapcsolatukban.A hölgy sűrűn meglepte párját apró ajándékokkal,amit a férj nem tudott annyira értékelni,mert mint kiderült az ő szeretetnyelve a szívességek voltak.Ő attól érezte volna,hogy párja szereti, ha  például elrakja a helyére a porszívót,hiszen már olyan sokszor kérte.A hölgy ezt nem tartotta olyan fontosnak.

Ő inkább ajándékokat szeretett volna kapni,hiszen abból,hogy ő mindig meglepte a párját,kitűnik mi az,amitől ő érezte volna,hogy szeretik.

Nem könnyű olyan dolgokat megtenni,ami számunkra nem olyan fontos,de a boldog párkapcsolat alapja ez.Ha viszont megtesszük ezeket az apróságokat a párkapcsolatunk szárnyakat kap és minőségileg egy olyan változáson mehet keresztül,amire álmunkban sem gondoltunk volna.Az az érzés,hogy a párunk a kedvünkben jár és megteszi azt,amit kérünk tőle nagyon felemelő érzés.A szeretet egy olyan minősége alakul ki,amiről mindig is álmodik mindenki.

Én most egy ilyenben élek.

Az én szeretetnyelvem az elismerő szavak.A párom olyan családban nőtt fel,ahol semmi ilyesmit nem tanult meg és nem is értette miért olyan fontos ez nekem.Szerinte egyszerűen mindenki megteszi a dolgát, amit nem kell semmilyen módon értékelni,megköszönni.Elég sok időbe telt mire megértette,miért fontos ez.Mióta azonban érti,teljesen megváltozott a kapcsolatunk.Mindketten azon vagyunk, hogy kifejezzük egymásnak a saját szeretetnyelvén a szeretetet.Nekem könnyű dolgom van,mert a párom szeretetnyelve az együtt töltött minőségi idő.Mivel mindkettőnknek hasonló az érdeklődési köre nagyon sok közös programunk van.Ezzel az ő szeretetnyelve is ki van elégítve.

Aki ki szeretné deríteni mi az ő társának a szeretetnyelve annak nincs más dolga,mint megvenni Gary Chapman könyvét és kitölteni a könyv végén lévő tesztet.

Sok sikert kívánok hozzá!

Kívánom,hogy mindenki kezdje el beszélni párja szeretetnyelvét,hogy részese lehessen egy harmonikus, boldog kapcsolatban!

Mert megérdemeljük!!!!

Szeretettel,

Eszter

Isten mindenhol jelen van

"Isten mindenhol jelen van.A templomban is."

Ezt az idézetet egy régebbi naptárban olvastam.Ebben a két mondatban benne van minden.Azóta sok mindenről megváltozott a véleményem,annyira igaznak találtam ezt.
Isten mindenhol jelen van.
Ez megnyugvással töltött el,mert a már korábban leírt bűntudatom erre is vonatkozott.
Vajon, ha nem járok templomba,akkor bűnös vagyok?
De ha a Jóisten mindenhol ott van,akkor nekem nem kell egy konkrét helyre mennem,ha találkozni akarok vele.Ha akarom, jelen van az otthonomban,az autómban,a munkahelyemen és mindenütt ahol szeretném.
Aztán később még másra is rájöttem.Ezekre a helyekre, mármint az otthonomba, az autómba, a munkahelyemre azért tud eljönni,mert a Jóisten mindenkiben benne lakozik.A saját hasonlatosságára, nagyon nagy szeretettel teremtett meg bennünket embereket.
A külsőségek nem számítanak.Nem számít ki milyen,milyen élete van,milyen tulajdonságai vannak,belül egyek vagyunk.Mindenkinek más és más feladatai vannak életében,amit csakis ő és a Jóisten tud.Minden élet egy remekmű Isten tervében.Mi nem tudhatjuk,hogy a saját vagy mások élete miért alakul úgy,ahogy.A tanulási lehetőség mindenki számára egyedi.Ha el tudjuk ezt fogadni,akkor egy olyan fajta szabadságot élhetünk meg,ami egy minőségibb élet alapja lehet.
A feladatunk ezzel kapcsolatban,hogy segítsük egymást ezen az úton legjobb tudásunk szerint.Tehát ne az ítéleteinkkel,hanem szeretetünkkel segítsük át szeretteinket, barátainkat vagy akár idegeneket a nehézségeiken.Ha így teszünk, meg fog változni a világ.

Szeretettel,
Eszter

Ki a jó tanító?

Ma elmentem egy önismereti előadásra,amit egy nagyon bájos fiatal lány tartott.Ő fiatal kora ellenére már szakképzett coach, Zumba oktató, második diplomáját szerzi éppen tanítóként,szóval egy példás életű fiatal lány.
Elég sokan kíváncsiak voltak önismereti előadására,ami nagyon jól sikerült. Nekem is és szerintem a többieknek is voltak felismeréseik általa.
Az egyik résztvevővel beszélgettük,hogy ilyen fiatalon lehet-e valaki hiteles,hiszen ahhoz,hogy jó tanító legyen valaki, nagy tapasztalatra van szükség és az csak a korral jön meg, ha megjön.
Szerintem viszont nagyon is jó az, ha  valaki ilyen fiatalon vállalkozik arra,hogy megvalósítsa az álmait és ezt tovább is szeretné adni.Ugyanis mindannyian tanítói vagyunk egymásnak.Az,hogy kinek melyik tanítás jön be, az egyéni.Végül minden út ugyanoda vezet:önmagunkhoz,belső középpontunkba,ahol fellelhetjük isteni fényünket,hogy aztán ezt másokban is felfedezhessük.
Sára,mert így hívják a fiatal lányt, egy olyan példa a korosztálya számára,aki nagy segítség lehet azoknak, akik szintén keresik az álmaikat.
Örülök,hogy vannak ilyen fiatalok,akik tesznek önmagukért,társaikért,mert a mai világban minden ilyen cselekedet nagy kincs.Sok Sárára lenne szükség!
De a mai világban az is jó,hogy ugyanezt minden korosztályban megtalálhatjuk.Vagyis mindenki megtalálhatja a maga segítőjét egy személy, egy csoport, egy könyv, egy iskola, egy tanfolyam vagy hobbi kapcsán.És biztos vagyok benne, ha készen áll a tanítvány megjelenik a mester is.
Sok szeretettel,
Eszter

Ne álmodd az életed,éld az álmodat!

Ez egy csokis doboz felirata és a múlt héten kaptam egy nagyon kedves lánytól.
És tényleg igaza van.Sok álmom volt már életemben és a legtöbb valóra is vált.Amik nem, talán nem is voltak fontosak.De egy valamiben egyezett mind. Mégpedig abban, hogy miután megálmodtam elkezdtem tenni is érte.
Az egyik legnagyobb álmom a virágboltom volt.Tudatosan készültem rá már évek óta,mikor végre sikerült megnyitnom.Mindig az lebegett a szemem előtt,hogy egyszer majd lesz.
Virágkötő tanfolyamokra jártam,elvégeztem egy kereskedő-boltvezető tanfolyamot.Sok könyvet kiolvastam.És emlékszem, az anyu összes kerti virágából csokor készült ajándékba,temetőbe,vagy csak úgy a saját örömömre.Nagyon szerettem és szeretem a mai napig ezt a szakmát.
Idővel azonban valami megváltozott.Helyesebben nem valami,hanem valaki.Ez a valaki én vagyok.
Elkezdtem kérdéseket feltenni magamnak:
ki vagyok én igazából? 
mit szeretnék?
 mi jó nekem? 
boldog vagyok-e?
 Szóval az addigi életem, ami már nem tett igazán boldoggá, kezdett átalakulni.Ezek a változások szépen lassan jöttek és leginkább bennem zajlottak.A lelkemben.Éreztem, ahhoz, hogy boldog legyek kell lennie még valaminek.Nem lehet,hogy csak abból áll az életem, hogy dolgozom szinte éjjel nappal.
Végül ezek a lelki változások azt eredményezték,hogy az egyébként nagyon jól menő virágboltomat bezártam.Sokan kérdezik megbántam-e.A válaszom mindig az,hogy nem bánom,mert most egy olyan élet van kialakulóban,ami egyre jobban tükrözi belső világomat. 
Látszólag most nem történik semmi,de a mélyben nagy munka folyik,ami egyszer csak elő fog bukkanni.
Szóval most még az álmodozás fázisában vagyok és persze közben tudatosan készülök az új álmom megvalósítására.
Az álmom az volt,hogy tanítani szeretnék.Még nem tudom milyen formában fog ez megtörténni,de tavaly elvégeztem egy pedagógiai és családsegítő tanfolyamot,februárban végzek az életvezetési tanácsadó iskolában,az összes szabadidőmben olvasok,tanulok,figyelek,segítek ahol tudok.
Szóval nem csak álmodom az életet,hanem élem is az álmaimat,de úgy, ahogy a virágbolt sem 1 nap alatt lett meg,most is meg kell várni az érési folyamat végét,hogy aztán teljes erővel élhessem meg az általam megálmodott szép jövőmet.
Szívből kívánom,hogy mindenkinek sikerüljön az álma, hiszen ezért születtünk!

Szeretettel,
Eszter