Szeretetnyelv

Néhány éve ismerem Gary Chapman öt szeretetnyelvét.Ő, többek között, párterapeuta és nagyon sok párkapcsolat tanulmányozása után alkotta meg ezt az öt kategóriát arra, hogyan fejezhetjük ki szeretetünket a párunknak, gyermekünknek,szüleinknek.

Az öt kategória a következő:

-elismerő szavak,

-együtt töltött minőségi idő,

-szívességek,

-ajándékok,

-testi érintés.

Vagyis ahhoz,hogy a társunk érezze szeretetünket, meg kell tanulnunk azt a nyelvet,amit ő meg is ért. A legtöbb félreértés abból fakad, ha nem a megfelelő módon fejezzük ki a szeretetünket.

Egyszer beszélgettem egy ismerős házaspárral. Mindketten panaszkodtak,hogy nem érzik jól magukat a kapcsolatukban.A hölgy sűrűn meglepte párját apró ajándékokkal,amit a férj nem tudott annyira értékelni,mert mint kiderült az ő szeretetnyelve a szívességek voltak.Ő attól érezte volna,hogy párja szereti, ha  például elrakja a helyére a porszívót,hiszen már olyan sokszor kérte.A hölgy ezt nem tartotta olyan fontosnak.

Ő inkább ajándékokat szeretett volna kapni,hiszen abból,hogy ő mindig meglepte a párját,kitűnik mi az,amitől ő érezte volna,hogy szeretik.

Nem könnyű olyan dolgokat megtenni,ami számunkra nem olyan fontos,de a boldog párkapcsolat alapja ez.Ha viszont megtesszük ezeket az apróságokat a párkapcsolatunk szárnyakat kap és minőségileg egy olyan változáson mehet keresztül,amire álmunkban sem gondoltunk volna.Az az érzés,hogy a párunk a kedvünkben jár és megteszi azt,amit kérünk tőle nagyon felemelő érzés.A szeretet egy olyan minősége alakul ki,amiről mindig is álmodik mindenki.

Én most egy ilyenben élek.

Az én szeretetnyelvem az elismerő szavak.A párom olyan családban nőtt fel,ahol semmi ilyesmit nem tanult meg és nem is értette miért olyan fontos ez nekem.Szerinte egyszerűen mindenki megteszi a dolgát, amit nem kell semmilyen módon értékelni,megköszönni.Elég sok időbe telt mire megértette,miért fontos ez.Mióta azonban érti,teljesen megváltozott a kapcsolatunk.Mindketten azon vagyunk, hogy kifejezzük egymásnak a saját szeretetnyelvén a szeretetet.Nekem könnyű dolgom van,mert a párom szeretetnyelve az együtt töltött minőségi idő.Mivel mindkettőnknek hasonló az érdeklődési köre nagyon sok közös programunk van.Ezzel az ő szeretetnyelve is ki van elégítve.

Aki ki szeretné deríteni mi az ő társának a szeretetnyelve annak nincs más dolga,mint megvenni Gary Chapman könyvét és kitölteni a könyv végén lévő tesztet.

Sok sikert kívánok hozzá!

Kívánom,hogy mindenki kezdje el beszélni párja szeretetnyelvét,hogy részese lehessen egy harmonikus, boldog kapcsolatban!

Mert megérdemeljük!!!!

Szeretettel,

Eszter

Isten mindenhol jelen van

"Isten mindenhol jelen van.A templomban is."

Ezt az idézetet egy régebbi naptárban olvastam.Ebben a két mondatban benne van minden.Azóta sok mindenről megváltozott a véleményem,annyira igaznak találtam ezt.
Isten mindenhol jelen van.
Ez megnyugvással töltött el,mert a már korábban leírt bűntudatom erre is vonatkozott.
Vajon, ha nem járok templomba,akkor bűnös vagyok?
De ha a Jóisten mindenhol ott van,akkor nekem nem kell egy konkrét helyre mennem,ha találkozni akarok vele.Ha akarom, jelen van az otthonomban,az autómban,a munkahelyemen és mindenütt ahol szeretném.
Aztán később még másra is rájöttem.Ezekre a helyekre, mármint az otthonomba, az autómba, a munkahelyemre azért tud eljönni,mert a Jóisten mindenkiben benne lakozik.A saját hasonlatosságára, nagyon nagy szeretettel teremtett meg bennünket embereket.
A külsőségek nem számítanak.Nem számít ki milyen,milyen élete van,milyen tulajdonságai vannak,belül egyek vagyunk.Mindenkinek más és más feladatai vannak életében,amit csakis ő és a Jóisten tud.Minden élet egy remekmű Isten tervében.Mi nem tudhatjuk,hogy a saját vagy mások élete miért alakul úgy,ahogy.A tanulási lehetőség mindenki számára egyedi.Ha el tudjuk ezt fogadni,akkor egy olyan fajta szabadságot élhetünk meg,ami egy minőségibb élet alapja lehet.
A feladatunk ezzel kapcsolatban,hogy segítsük egymást ezen az úton legjobb tudásunk szerint.Tehát ne az ítéleteinkkel,hanem szeretetünkkel segítsük át szeretteinket, barátainkat vagy akár idegeneket a nehézségeiken.Ha így teszünk, meg fog változni a világ.

Szeretettel,
Eszter

Ki a jó tanító?

Ma elmentem egy önismereti előadásra,amit egy nagyon bájos fiatal lány tartott.Ő fiatal kora ellenére már szakképzett coach, Zumba oktató, második diplomáját szerzi éppen tanítóként,szóval egy példás életű fiatal lány.
Elég sokan kíváncsiak voltak önismereti előadására,ami nagyon jól sikerült. Nekem is és szerintem a többieknek is voltak felismeréseik általa.
Az egyik résztvevővel beszélgettük,hogy ilyen fiatalon lehet-e valaki hiteles,hiszen ahhoz,hogy jó tanító legyen valaki, nagy tapasztalatra van szükség és az csak a korral jön meg, ha megjön.
Szerintem viszont nagyon is jó az, ha  valaki ilyen fiatalon vállalkozik arra,hogy megvalósítsa az álmait és ezt tovább is szeretné adni.Ugyanis mindannyian tanítói vagyunk egymásnak.Az,hogy kinek melyik tanítás jön be, az egyéni.Végül minden út ugyanoda vezet:önmagunkhoz,belső középpontunkba,ahol fellelhetjük isteni fényünket,hogy aztán ezt másokban is felfedezhessük.
Sára,mert így hívják a fiatal lányt, egy olyan példa a korosztálya számára,aki nagy segítség lehet azoknak, akik szintén keresik az álmaikat.
Örülök,hogy vannak ilyen fiatalok,akik tesznek önmagukért,társaikért,mert a mai világban minden ilyen cselekedet nagy kincs.Sok Sárára lenne szükség!
De a mai világban az is jó,hogy ugyanezt minden korosztályban megtalálhatjuk.Vagyis mindenki megtalálhatja a maga segítőjét egy személy, egy csoport, egy könyv, egy iskola, egy tanfolyam vagy hobbi kapcsán.És biztos vagyok benne, ha készen áll a tanítvány megjelenik a mester is.
Sok szeretettel,
Eszter

Ne álmodd az életed,éld az álmodat!

Ez egy csokis doboz felirata és a múlt héten kaptam egy nagyon kedves lánytól.
És tényleg igaza van.Sok álmom volt már életemben és a legtöbb valóra is vált.Amik nem, talán nem is voltak fontosak.De egy valamiben egyezett mind. Mégpedig abban, hogy miután megálmodtam elkezdtem tenni is érte.
Az egyik legnagyobb álmom a virágboltom volt.Tudatosan készültem rá már évek óta,mikor végre sikerült megnyitnom.Mindig az lebegett a szemem előtt,hogy egyszer majd lesz.
Virágkötő tanfolyamokra jártam,elvégeztem egy kereskedő-boltvezető tanfolyamot.Sok könyvet kiolvastam.És emlékszem, az anyu összes kerti virágából csokor készült ajándékba,temetőbe,vagy csak úgy a saját örömömre.Nagyon szerettem és szeretem a mai napig ezt a szakmát.
Idővel azonban valami megváltozott.Helyesebben nem valami,hanem valaki.Ez a valaki én vagyok.
Elkezdtem kérdéseket feltenni magamnak:
ki vagyok én igazából? 
mit szeretnék?
 mi jó nekem? 
boldog vagyok-e?
 Szóval az addigi életem, ami már nem tett igazán boldoggá, kezdett átalakulni.Ezek a változások szépen lassan jöttek és leginkább bennem zajlottak.A lelkemben.Éreztem, ahhoz, hogy boldog legyek kell lennie még valaminek.Nem lehet,hogy csak abból áll az életem, hogy dolgozom szinte éjjel nappal.
Végül ezek a lelki változások azt eredményezték,hogy az egyébként nagyon jól menő virágboltomat bezártam.Sokan kérdezik megbántam-e.A válaszom mindig az,hogy nem bánom,mert most egy olyan élet van kialakulóban,ami egyre jobban tükrözi belső világomat. 
Látszólag most nem történik semmi,de a mélyben nagy munka folyik,ami egyszer csak elő fog bukkanni.
Szóval most még az álmodozás fázisában vagyok és persze közben tudatosan készülök az új álmom megvalósítására.
Az álmom az volt,hogy tanítani szeretnék.Még nem tudom milyen formában fog ez megtörténni,de tavaly elvégeztem egy pedagógiai és családsegítő tanfolyamot,februárban végzek az életvezetési tanácsadó iskolában,az összes szabadidőmben olvasok,tanulok,figyelek,segítek ahol tudok.
Szóval nem csak álmodom az életet,hanem élem is az álmaimat,de úgy, ahogy a virágbolt sem 1 nap alatt lett meg,most is meg kell várni az érési folyamat végét,hogy aztán teljes erővel élhessem meg az általam megálmodott szép jövőmet.
Szívből kívánom,hogy mindenkinek sikerüljön az álma, hiszen ezért születtünk!

Szeretettel,
Eszter

Átértékelés

Kiskoromban szüleim vallásosan neveltek.Vasárnaponként mise,elsőáldozás, bérmálkozás,jártam hittanra,szóval minden módon megkaptam a katolikus egyház tanítását.Megtanultam mi a bűn,mi a büntetés,ha valamit nem jól teszek.Rengeteg kérdésem volt,de igazán senki nem adott választ.Például helyes-e csókolózni?Illik-e ilyet tenni?Mi van, ha nem olyan jók a jegyeim az iskolában?Egyáltalán mi helyes,mi helytelen?
Ez a bűntudat mélyen mindig bennem volt,de sokszor inkább elnyomtam magamban.

Idén nyáron a 40. szülinapom előtt úgy döntöttem,hogy kiveszek egy kis szabit,hogy még a szülinapom előtt átértékeljem az eddigi életemet.Mi az amit már nem szeretnék megtartani,mi az amit viszont megtartok,mert jó tulajdonságom.Nagyon szerencsés vagyok,hogy megtehettem ezt.Nyugalomban,stressz nélkül átértékelni,ami eddigi életemben történt velem.
A rengeteg dologból,ami előkerült a lelkemből, a legmélyebb dolog az a bűntudatérzés volt,amiről fogalmam sem volt,hogy ott van.
Nem volt könnyű szembenézni vele,de végre már tudtam,mi az az érzés,ami mindig is itt volt bennem,csak megpróbáltam elnyomni.
Attól féltem mindig,hogy nem vagyok elég jó.Jó ember,jó keresztény,jó gyerek,jó testvér,jó társ.
Nem tudom más is érez-e ilyent,de nem könnyű ezzel szembesülni.
Szóval, eltelt egy kis idő,amíg átgondoltam ezt és feldolgoztam magamban a bűnnek,a bűntudatnak és a lelkiismeret furdalásnak ezt a furcsa egyvelegét,ami megakadályozta,hogy igazán boldog lehessek.

Végül arra jutottam,hogy a Jóisten azért teremtett minket embereket,mert nagyon szeret bennünket.Sosem szeretné,hogy mi szenvedjünk.Nem szeretné,hogy bűntudatunk legyen.Nem szeretné,hogy bántsuk magunkat.Ő csak szeretetet adott nekünk,amit mi sajnos elfelejtettünk menet közben,a külvilágban velünk történő események hatására.A bűn,amit nekem kiskoromban tanítottak, egyáltalán nincs.Csak olyan tévedések vannak,amit mi emberek ki is tudunk javítani.Ez most megkönnyebbüléssel tölt el engem.

"A szellem örökké a kegyelem állapotában létezik.
Valóságod csupán a lélek.
Így hát te magad is örökké a kegyelem állapotában vagy."
(A csodák tanítása)

Mindenkinek azt a fajta szabadságot kívánom,amit akkor érünk el,ha tudatosítjuk,Isten szeret minket úgy ahogy vagyunk.

"Megáldalak téged, testvérem, Isten Szeretetével,amelyet megosztok veled.Mert meg akarom tanulni az örömteli tanítást,amely kimondja,hogy nincs más szeretet Istenén kívül,a tiéden,az enyémen és mindenki más szeretetén kívül."
(A csodák tanítása)

Szeretettel,
Eszter

Szolgálat

"Te, Isten Gyermeke,azért teremtettél,hogy jó,szép és szent dolgokat teremts.Sose feledkezz meg erről."
(A csodák tanítása)

Ezt érzem már elég régóta.Gyerekkoromban mindig azt mondtam,ha kérdezték mi leszek,ha nagy leszek:virágkötő,lakberendező,vagy tanárnéni.És valóban így is lett.A virágboltot egy olyan helynek képzeltem el,ahová jó bejönni,ahol meghitt,családias hangulatban kapják meg a vevők a kívánságaikat.Ez sikerült is,mégis valamiért nem volt felhőtlen ez a 8 év.Különböző testi tüneteim mutatták,hogy nem egészen azt az utat járom,ami számomra a helyes.Körülbelül 4 éve fogalmazódott meg bennem először, nem biztos,hogy ez az élet értelme.A reggeltől késő estig tartó munka,pihenés nélkül.De mivel egy hatalmas megfelelési kényszer volt bennem,nem láttam addig más megoldást.Aztán egyszer csak elkezdtem vágyódni egy békés,boldog,szeretetteljes élet után.És csodák csodája,rövid időn belül változás állt be.Egyre jobban a saját érdekeim kerültek előtérbe,végre fontos lettem magamnak.Ennek az lett a végeredménye,hogy bezártam a boltot . Mindvégig éreztem,hogy jól döntöttem.A bezárástól máig tartó út önmagam megismeréséről szól.Azt kezdtem el közben érezni,hogy szolgálni szeretném az embereket valahogyan.Most úgy érzem megtaláltam,kialakítottam azt az énemet,aki erre alkalmas.Szolgálni szeretnék.Mióta ebbe az irányba haladok,telve vagyok energiával,testi tüneteim mindegyike megszűnt.
Minden foglalkozás szolgálattá válhat,ha szeretet hatja át.Ha engedjük,hogy egy titokzatos erő irányítson minket,szolgálatunk örömteli kalandot jelent majd nekünk is, és másoknak is.Egyszerűen csak kövessük az útmutatást.
A csodák tanítása számomra ez az útmutatás,mert egy olyan életet hoz el számomra,amire mindig is vágytam.
Szeretettel,
Eszter

ÖnMAGunk megismerése

ÖnMAGunk megismerése

Sokan fordulnak hozzám ilyen-olyan ügyekben.Legtöbbször azt kérdezik:mit tegyek a párommal,a barátnőmmel,a szüleimmel,egy idegennel,mert ezt és ezt teszik.Miután meghallgatom,hogy mi történt és mi a probléma,a válaszom mindig az,hogy ővele nem kell tenni semmit,mert a másikat nem lehet megváltoztatni.Az aki bármit is tud tenni és változtatni a kialakult problémán mindig mi vagyunk.Amíg a másik embert,a körülményeket vagy egyéb dolgokat okolunk,addig sajnos nem lesz változás.
Önmagunk változtatásához nagy mértékű őszinteségre van szükségünk.Ez nem mindig könnyű,sőt kifejezetten nehéz is tud lenni olykor.Mikor én kezdtem meg ezt a fajta változtatást az életemben,nagyon sokszor ellenkeztem én is belül ez ellen,hiszen szinte fizikai fájdalmat éreztem,mert úgy gondoltam,hogy a másik ember az oka mindennek,ami történik.
Az évek múlásával egyre őszintébb lettem magamhoz,már nem a másik embert okoltam feltétlenül mindenért,hanem megnéztem,hogy én mivel tudok változtatni a kialakult helyzeten,nekem mi a felelősségem.A tetteinkért való felelősség vállalás és az őszinteség aztán elvezet bennünket odáig,hogy már mi magunk kezdjük kutatni a miérteket.Ki vagyok én,miért vagyok itt a földön?Ezek a kérdések mindenkiben elhangoznak előbb utóbb.Ha már itt tartasz,nagyon jó úton haladsz egy békés,boldog és szeretetteljes élet felé,ahol ítélkezés és bűntudat helyett,a szeretetteljes elfogadás lesz része a mindennapjaidnak.Szóval érdemes időt és energiát szánni arra,hogy megismerd és megszeresd magadat,mert ez a létezésünk alapja.Ezt a szeretetet mindannyian megkaptuk születésünkkor,csak a körülmények,a bántalmak,fájó események arra ösztönöztek bennünket,hogy elzárjuk magunkat a szeretet áramlása elől.Most én arra biztatlak benneteket,hogy nyissátok meg újra önmagatokat a szeretet előtt,mert ez az ami elmulaszt minden fájdalmat,ítélkezést,hogy újra az lehess, aki mindig is vágytál lenni:
ÖNMAGAD!
Szeretettel,

Eszter

Eszti és a főzés:-)))))

Nőkhöz intézett tipikus kérdések egyike:"és tudsz főzni?"

Az én válaszom erre mindig az volt, hogy tudok, csak még nem próbáltam.Persze ez vicces és mindenki jót nevetett is rajta.De most,hogy az életem úgy alakult,hogy tényleg főzök,nagyon örülök,hogy ezt mondogattam annak idején.Ugyanis az elménk elhiszi,amit mondunk.És ha én azt mondom,hogy tudok főzni,akkor tudok is.Ez most be is bizonyosodott.Főzök és állítólag jól főzök.Én is érzem,hogy könnyedén megy.

Azért írtam le ezt,mert az elménk valóban így működik.Amit beprogramozunk gondolatainkkal vagy szavainkkal az meg is történik.Mindegy,hogy negatív vagy pozitív dolgokat állítunk,az úgy lesz.

Vagyis érdemes pozitív gondolatokat gondolnunk, pozitív szavakat kimondanunk,mert ezzel teremtjük meg jövő életünket.

Szóval,ha kérdezik tőletek,hogy tudtok-e főzni, a válasz:tudok,csak még nem próbáltam!!!!

Szeretettel,

Eszter

Szeretek és viszont szeretnek

Ez volt mindig a leghőbb vágyam.Most teljesült.Ami velünk történik, az a belső világunk kivetülése a külvilágra.Ha elértem egy szeretetteljes kapcsolatba,az azt jelenti szeretem magamat,szeretet van bennem és ez tükröződik a külvilágban.Hálát és köszönetet mondok Teremtő Atyámnak,akitől ezt az ajándékot kaptam. Mi mindannyian szeretettel a szívünkben születtünk.Ha elfelejtjük ezt,akkor meg kell tanulnunk visszaemlékezni,hogy kik is vagyunk valójában.

"Hadd emlékezzek arra,hogy egy vagyok Istennel,minden testvéremmel és Énemmel az örökkévaló szentségben és békében." 
(A csodák tanítása)


Ezek vagyunk mi ,emberek.És ezt meg kell újra tanulnunk,hogy belső világunk rendbe jöjjön,szeressük magunkat,hogy aztán ezt a szeretetet a külvilág is visszatükrözze.


Szeretettel,
Eszter

A tükör törvényei

1.Minden, ami másokban dühössé tesz, zavar, "én jobban csinálnám", mindent, amit a másikban megváltoztatnék, bírálok, minden, amit véleményezek, az bennem van, önmagamban. Minden, amit én kritizálok a másikban, minden, ami ellen harcolok, az bennem van.
2. Mindaz, amit a másik személy rajtam kritizál, harcol ellene, meg akar változtatni bennem, rajtam, és ez engem sért, bánt, az nincs feldolgozva, nincs megoldva bennem.
3. Minden, amit mások kritizálnak bennem, harcolnak ellene, meg akarják változtatni, de mindez engem nem bánt, nem érint, akkor ez az ő problémájuk, melyet kivetítenek rám, mert önmaguk nem tudnak, nem mernek szembenézni vele. 
4. Mindent, amit én a másikban szeretek, magamban szeretem, mindez magamban van meg, mert felismerem magam a másik személyében, és ebben egylényegűségünk mutatkozik meg.